A videó elején egy korong ozógép látható, ami két gipsz profillal korongozza meg másodpercek alatt a tányért. A kerék szerű szerkezet apró talán égetett agyaggranulátummal van megtöltve -ebben nem vagyok biztos- és ha jól gondolom, a kiszáradt, de még nem égetett tálak "bepucolása" a feladata. A lányok matricázzák a csészéket -a minta amit minden étkészleten látunk-, ez az égetés során ráég a darabra.

Arra gondoltam, megpróbálom bemutatni, hogy mi a különbség a valódi kézműves áru és az ipari méretű termelés között. Először is. A kézműves terméket általában egy, vagy két ember állítja elő, minden munkafolyamatot ő végez, a rendelkezésére álló géppark sem olyan professzionális, mint a gyárakban lévő. Minden fazekasnak, keramikusnak van erősebb és gyengébb oldala. Ki a korongozásban, ki a mázzal való játékban hasít. De talán épp ez adja a kézzel készült termék báját és értékét, hogy akarva - akaratlanul is magán viseli készítője kézjegyét, minden tudását. Szerintem pont ez az érték benne és pont ettől egyedi a talán még annyira különlegesnek sem mondható bögre, vagy cukortartó. Nagyobb művészek talán pont attól válnak azzá, hogy az egyedi ötleteik mellett büszkén viselik a kezükben rejlő tudást és esetlenséget.

Hamarosan jelentkezem a korongozás kézi változatával, valamint lépésről lépésre szeretném bemutatni a munkafolyamatok két -ipari és egyedi-oldalát.